Számos erkölcsről gondolkodó ember, számos vallás megfogalmazta azt, hogy úgy bánjunk embertársainkkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak! Ennek jegyében, mivel nem szeretünk szenvedni, azon is igyekeznünk kell, hogy mások ne szenvedjenek feleslegesen. Ennek jegyében nem szabad csupán magunkra gondolni, hanem másokra is. Ha magunknak igazságot, egyenlő bánásmódot és tiszteletet kívánunk, akkor ezt meg kell adnunk minden más embernek is.
Ennek az elvnek a jegyében, ha nem szeretünk feleslegesen fájdalmat érezni, akkor tartózkodnunk kell attól, hogy feleslegesen fájdalmat okozzunk. Gonoszságból erőszakosan beszélni vagy cselekedni, önzőn saját érdekektől vezetve másokat elszegényíteni, kizsákmányolni, jogaikat megtagadni, ellenük gyűlöletet kelteni – még akkor is, ha különböző nézeteink vannak, ellentétes a humanizmussal. Nem tagadhatjuk, hogy ilyen dolgokra a múltban sor került, egyes emberek, vallások, vagy államok által.
Mindezért mostani feladatunk, hogy az ilyen szavaknak és cselekedeteknek véget vessünk, elterjesszük a nézetet, hogy egymással tisztelettel kell bánni, hogy amit magunknak mint bánásmódot kívánunk, megadjuk a többi embertársunknak. Ha bármilyen emberi, vallási, állami írásban, törvényben, teológia szövegben ilyen részeket találunk, akkor azok ellen felemeljük tiltakozó szavunkat és cselekszünk, hogy azokat visszavonják, illetve megértve azok káros hatását azokat érvénytelennek tekintsék.
Mai megosztott világunkban szükség lenne arra, hogy eljussunk oda, hogy az egyéni önzés, a politikai és vallási dogmák ne tudják szembe állítani az embereket. Ezek helyett szükségünk lenne arra, hogy megértsük és tiszteljük egymást és közösen egy igazságosabb gazdasági rendszert és egy békés föld méretű közösséget teremtsünk.
